A magyarok románokkal szembeni „kegyetlenkedéseiről” jelentet meg tanulmányt a sepsiszentgyörgyi székhelyű, magyarellenességéről elhíresült Kovászna–Hargita Európai Tanulmányi Központ. Ioan Lăcătuşu, a központ igazgatója (képünkön) csütörtökön kiadott közleményében úgy fogalmaz, hogy augusztus 30-án, a bécsi döntés 70. évfordulóján adja ki a tanulmányt, melyet a védelmi minisztérium archívumában található dokumentumok alapján írt.

Szerinte ezekből a dokumentumokból az derül ki, mennyire intoleráns volt a magyar hadsereg és a magyar lakosság a román néppel, nemzeti intézményeivel, az ortodox és görög katolikus egyházakkal, az iskoláikkal, a művelődési intézményeikkel, a román sajtóval és műemlékekkel. A történész tavaly az elmagyarosított románok ,,újrarománosítását” javasolta a parlamentnek, miközben Háromszéken úgy tudják, hogy a diktatúra idején a Román Kommunista Párt éppen az elrománosítás összehangolását bízta rá.

Legújabb tanulmánya állítása szerint táblázatokba foglalva, időrendi sorrendben tárgyalja a magyarok által elkövetett visszaéléseket, atrocitásokat, a román áldozatok nevét és címét. „Az 1919 és 1940 közötti magyar revizionizmus a románok elleni gyűlöletet és a trianoni békeszerződés vélt igazságtalansága miatti bosszúvágyat szította, ennek eredménye az 1940–1945 közötti kegyetlenkedés: rablások, tömeggyilkosságok, gyilkosságok, csonkítások, kitelepítések, kínzások, bebörtönzések, kényszermunkatáborok, templommegszentségtelenítések, műemlékrombolások” – fogalmaz Lăcătuşu. Közleményében kifejti: a magyarok elkobozták a románok vagyonát, megszüntették a román iskolákat, még az utcán is megtiltották a román nyelv használatát, illetve Udvarhely, Csík és Háromszék vármegyékben 23 ortodox templomot leromboltak. A román történész szerint kutatásai egyértelműen bizonyítják, hogy a négy év alatt a magyarok megpróbálták Észak-Erdélyben kiirtani a románokat, barbár módszerekkel elüldözni vagy elmagyarosítani őket. Felhívja a politikum, a civil társadalom figyelmét, hogy határolódjon el „a nosztalgikus, autonomista, románellenes magyar diskurzustól”.

Demeter László történész, Erdővidék Múzeumának igazgatója a Krónikának elmondta, a múltat érzelemmentesen, részrehajlás nélkül kell feltárni mindkét oldalról, hisz az szolgálja a megbékélést. Lăcătuşu közleménye költői túlzásokat tartalmaz, mondta a történész, felidézve, hogy azoknak a koroknak a szemtanúi még emlékeznek az eseményekre, román öregek mesélik, hogy életük legnyugodtabb évei voltak a Horthy-korszak alatt, amikor mindenki, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül kapott élelmet, cipőt, ruhát. A székelyföldi iskolákban, például a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban is kötelező volt a román nyelv tanulása, cáfolta Lăcătuşu állításait Demeter. A történész elmondta, a magyar hadvezetés nagyon vigyázott arra, hogy ne legyenek atrocitások, hiszen Dél-Erdélyben román fennhatóság alatt élt 400 ezer magyar, akik bármikor a megtorlás áldozatai lehettek.

„Voltak visszaélések Ippon és Ördögkúton, ahol rálőttek a bevonuló magyarokra, majd következett a megtorlás, de ez nem volt általános”, hangsúlyozta a szakember. A Székelyföldön 23 ortodox templomot valóban leromboltak, de azokat néhány évvel korábban a székely közbirtokossági erdők fáiból, székely kényszermunkával építtették, pontosított Demeter László.

Szerző(k): Bíró Blanka

A szégyenteljes vereséggel végzôdô FCM Marosvásárhely – Dinamo mérkôzés hangulatát az is beárnyékolta, hogy a mintegy 200 bukaresti szurkoló már a mérkôzés elején magyarellenes jelmondatokat skandált. Ki a magyarokkal az országból! – volt az egyik, amelyet kórusban kiáltottak, majd N’Doye második gólja után, amikor a Dinamo 2-0-ra vezetett, már a mérkôzés elején a Románia! Románia! – kiáltástól lett hangos a stadion. Az utóbbihoz csatlakoztak marosvásárhelyi szurkolók is.

Tegnap az eset kapcsán Claudiu Maior alpolgármesterhez fordultunk, aki a következôt nyilatkozta:

– Meglepôdve tapasztaltuk, hogy a Dinamo szurkolói nem helyénvaló jelmondatokat kezdtek a pályán kiáltani. Azonnal felhívtam a szurkolók vezetôjét, és kértem, hogy fejezzék be a botrányos megnyilvánulást, mivel ezért a szakszövetség súlyosan megbüntetheti a Dinamo klubot, ezenkívül elrendelem a szurkolók kitoloncolását a stadionból. Közbenjárásomnak köszönhetôen többet nem is hangzottak el sértô megjegyzések a magyarokkal szemben. Az a vád, hogy ehhez csatlakozott a marosvásárhelyi szurkolótábor is, nem igaz, hiszen a galeri 60%-a magyar nemzetiségû – ezt az igazolványokkal is tudjuk bizonyítani. Én magyarul is beszélek, nagyon sok magyar barátom van, ezért valóban kellemetlenül érintett a dinamósok viselkedése.

Ehhez hozzátehetjük, hogy valóban meglepô megnyilvánulás volt, hiszen a marosvásárhelyi csapatban mindössze egy magyar játékos van, Szi-lágyi Loránd, aki sérülés miatt nem játszott a Dinamo elleni mérkôzésen. Sajnálattal kell tapasztalni, hogy a fôvárosiak még mindig a 90-es évek hangulatát idézik.

-vagy-

Egy nagyváradi fiatalember kereste fel a minap a Bihari Napló és az Erdon szerkesztőségét, aki egy szombatról vasárnapra virradóan történt – több mint kellemetlen – incidensről számolt be. Az ő története következik. Hajnali négy óra lehetett amikor egy átmulatott éjszaka után az egyik  szórakozóhelyről hazafelé indult a barátnőjével a váradi Fő utcán. Jó kedvük volt, beszélgettek, de nem csináltak semmi szabályba ütközőt, magyarázta a huszonnyolc éves fiatal. Az Eminescu utca sarkához érve két járőr – egy csendőr és egy rendőr – igazoltatta őket. Mivel nem volt náluk a személyazonossági igazolványuk, lediktálták a személyi adataikat, valamint lakcímüket a rendőröknek, sőt felajánlották azt is, hogy akár hazáig is elkísérhetik őket, ahol igazolni tudják kilétüket. A fiatalember többször is elismételte a nevét, de a rendőrök – magyar név lévén – nem értették azt, és nem tudták lejegyezni. Az egyik járőr már ekkor inzultálni kezdte őket, mondván, hogy ne szórakozzanak a rendőrséggel. A fiatal állítása szerint ebből adódott a további nézeteltérés. A két járőrtől a fiatalok azt kérték, hogy igazolják saját magukat, de ezt ők megtagadták és továbbra is ellenségesen viszonyultak hozzájuk.
„Halálfélelmem volt”
Miközben a két járőr további fiatalokat ellenőrzött, ők úgy gondolták, hogy tovább folytathatják útjukat hazafelé. Alig értek a Lakossági Nyilvántartó épülete elé, amikor egy rendőrautó állta az útjukat, melyből további három rendőr szállt ki, akik minden előzmény nélkül a földre kényszerítették és ütlegelni kezdték őket. Közben a másik két rendőr is megérkezett. Minél inkább kérték, hogy fejezzék be, annál jobban ütötték őket. “Védekezni nem tudtunk, így csak feküdtünk magatehetetlenül. A barátnőm az egyik rendőr kezébe harapott, míg én megpróbáltam a zsebemből elővenni a telefonomat, hogy segítséget hívjak. Látván ezt a rendőrök kikapták a kezemből a saját telefonomat, és kivették a zsebemből a barátnőm telefonját, mely úgyszintén nálam volt. Közben megjelent még egy autó, egy fehér Logan. Olyan halálfélelmem volt, hogy nem hittem, hogy túléljük a verést. Könyörögtem a rendőröknek, hogy hagyják abba, de annál jobban ütöttek, ahol értek. Már a vérem is folyt.” – magyarázta a fiatal.
Feljelentést tettek
Megbilincselték és az aradi úti rendőrkapitányságra vitték őket, ahol további verést kaptak. Összesen heten voltak, hat férfi és egy nő. Ez utóbbi folyamatosan inzultálta a barátnőjét, nyomdafestéket nem tűrő hangnemben ordítozott vele. “Már sokkos állapotban volt, amikor egy új rendőr jött be a kihallgatóterembe. Ő volt az egyedüli, aki emberi hangnemben beszélt velem, leszedette a bilincset a kezemről és kiküldött minden rendőrt a teremből. Állítólag az volt a gond, hogy csúnyán beszéltem a járőrökkel. Azt mondták, hogy ittas voltam és menjek haza pihenni. Kiállítottak egy 200 lejes büntetést és szabályszerűen kizavartak a rendőrség épületéből. A barátnőm még benn volt, és a telefonokat se adták vissza. Amikor visszamentem azzal, hogy feljelentést akarok tenni, ismét elzavartak.” – mesélte a fiatal. Ekkor hazament a személyi igazolványért és a másik telefonjáért, de időközben haza szállították a barátnőjét. Körülbelül hat óra lehetett, amikor visszamentek feljelentést tenni, de vártak nyolc óráig, ameddig a váltás megérkezett. A feljelentés után felkeresték a törvényszéki orvosszakértőt, aki a sürgősségire küldte őket orvosi kivizsgálásokra. Megállapították, hogy a fiatal és barátnője öt, illetve három napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
Lelkileg megviselte őket
Az azóta eltelt idő alatt sem sikerült feldolgozni a történteket, mely lelkileg is megviselte őket. Azóta sem kereste meg őket senki a rendőrségről, és a telefonjaikat sem kapták vissza, ezért ügyvédhez fordultak. Végezetül a fiatal lapunknak elmondta: “Nem vagyunk bűnözők, ezért nincs miért szégyenkeznünk”. Hozzátette, hogy szerinte a rendőröket az dühítette fel ennyire, hogy azt kérte igazolják magukat és, hogy egymás között magyarul beszéltek a barátnőjével. Beismerte azt is, hogy miután incidensbe keveredtek a rendőrökkel, az egyik befolyásos családtagjára hivatkozott, ami még jobban feldühítette őket.
Hatósággal szembeni erőszak?
A rendőrségi megyei  szóvivője, Ioana Indrieş azt nyilatkozta az üggyel kapcsolatosan: hatósággal szembeni erőszak vádjával feljelentést tesznek a két fiatal ellen. Az ő változatuk szerint a fiatalokat csendháborítás miatt állították meg a járőrözők, akik ellenszegültek és nem álltak meg a rendőri felszólításra. Ezért járőrözők erősítést kértek a közelben állomásozó rendőröktől. A fiatalokat a váradi rendőrkapitányságra szállították és 200 lejre megbüntették őket. Mivel ellenszegültek és erőszakosan viselkedtek a hatósággal szemben, a rendőrség is ügyészségi eljárást kezdeményezett. A szóvivő ugyanakkor elmondta, hogy a telefonok lefoglalása hasonló esetekben nem indokolt.
Mészáros Tímea

A szlovák parlamentből nemrég kiesett Magyar Koalíció Pártja nyílt levélben fejezte ki felháborodását egy az Obecné Noviny nevű lapban július 13-án megjelent vicc miatt – írja a parameter.sk [1]

A párt alelnöke Őry Péter felháborodásának adott hangot a miatt, hogy a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása védnöksége alatt kiadott hetilapban megjelenhetett a magyarok halálával szerinte a koncentrációs táborok őreinek stílusában humorizáló vicc.

„A haldokló öreg apa ágyához hívatja fiát és azt mondja: Fiam, ha most lehetséges a kettős állampolgárság, akkor most intézd el nekem a magyart. A Fiú úgy gondolja, apja már a delíriumhoz közeleg, de mégis megkérdezi: Apám, mire lesz az önnek jó? – Hogy ha meghalok, egy magyarral kevesebb lesz!”

Őry bocsánatkérést és felelősségre vonást követel: “A közzétett szöveg felháborító, etikátlan és intoleráns Szlovákia minden magyar nemzetiségű polgára és minden demokratikusan gondolkodó polgára számára”.

Nem tetszik a román művelődési tárcának a magyar államalapító: esztétikai okokra hivatkozva csupán arctalanul, a koronázási jelképek nélkül engedik fölállítani a Szent István király alakját is tartalmazó domborművet Nagybánya főterén. A helyi önkormányzat így is hajlandó felállítani a műalkotást – amely tulajdonképpen Nagybánya középkori pecsétjét ábrázolja –, az alkotót azonban felháborította a döntés. Kádár Károly helyi szobrászművész a Krónikának elmondta, a művelődési tárca döntése mögött egyértelműen etnikai szempontok állnak, a román sajtóban ugyanis olyan cikkek láttak napvilágot, amelyek váltig azt erősítették, hogy a jelképek sértik a románság önérzetét.

„Szakmai szempontból védhetetlen, hogy a nagybányai Szent István-szobrot – művészeti-esztétikai okokra hivatkozva – csak arc és a koronázási jelképek nélkül hagyta jóvá az egyébként RMDSZ-es irányítású művelődési minisztérium” – nyilatkozta a Krónikának Kádár Károly helyi szobrászművész. „Egyértelmű az egész dolog, a román sajtóban olyasmik jelentek meg, hogy a jelképek sértik a románság önérzetét”– szemléltette lapunknak Kádár Károly a Szent István szobra körüli huzavonát. Szerinte a minisztérium nem merte nyíltan felvállalni, hogy politikai döntésről van szó, ezért hivatkoztak esztétikai okokra. A művelődési tárca döntése miatt Szent István alakja– egy dombormű fő elemeként –  az előzetes tervekkel ellentétben csak jókora késéssel került vissza Nagybánya régi főterére.

A dombormű eredetileg tartalmazta volna a királyi szimbólumokat is. Ludescher István, Nagybánya megbízott polgármestere ennek kapcsán a Duna Tv-nek úgy nyilatkozott: a művelődési tárca illetékesei az engedélyezési folyamat során „fölfedezték”, hogy Szent István szobra „kihívás a román többséggel szemben”. A Máramaros Megyei Kulturális Igazgatóság képviselői a közszolgálati televíziónak ugyanakkor cáfolták, hogy a szaktárca döntése etnikai megfontolások nyomán született volna.
A szobor a határozat értelmében Szent István arca mellett nem tartalmazhatja a koronát, a jogart és az országalmát sem.  Kelemen Hunor művelődési minisztert tegnap nem tudtuk elérni az ügyben, válaszát ma délutánra ígérte.

A dombormű átadását a helyi önkormányzat mulasztása is hátráltatta. A polgármesteri hivatal ugyanis úgy kérte fel Kádár Károlyt a szoborcsoport megalkotására, hogy előtte elfelejtette beszerezni a művelődési minisztérium engedélyét. Ezért 70 ezer lejes bírságot róttak ki a szobrászművészre, majd megígérték neki, hogy elengedik a bírságot. Végül az igazát kereső Kádár Károly kénytelen volt beperelni a helyi önkormányzatot.

A dombormű a Szent István-szobor mellett Nagybánya szabad királyi város hajdani pecsétjét ábrázolja, amely a város egyik legértékesebb középkori emléke. A híres nyolcszögű pecsét bányabejáratot ábrázol; fölötte Szent István trónon ülő alakja, jobb és bal oldalon tölgyfaágak és két bányász látható. Köríves latin nyelvű felirat látható az alkotáson – „S.D.R.D. (Sigillum de Rivulo Dominarum) Mutuus amor civium optimum est civitatis firmamen tum”, azaz „A polgárság egymás iránti szeretete a város legnagyobb erőssége”. Nagybányán az első magyar király emlékét a Szent István-torony őrzi, amely a város régi templomának maradványa.

Szerző(k): Kiss Előd-Gergely

porta

Magyar-román stratégiai partnerség ide vagy oda, a román Legfelső Védelmi tanács (CSAT) által elfogadott dokumentum szerint az irredenta, radikális és szélsőséges megnyilvánulások külső nemzetbiztonsági kockázati források és fenyegetések Románia számára. Csakúgy, mint a média által különböző állami intézmények ellen folytatott „hadjáratok”.

A CSAT által jóváhagyott dokumentumot – az ország Traian Basescu államfő által szorgalmazott védelmi stratégiáját – szerdán küldték el a román törvényhozásnak, bár arról a parlamentnek szavaznia nem kell. A nemzetvédelemért felelős intézményeknek és hatóságoknak e stratégia alapján kell majd kidolgozniuk azokat az intézkedéseket, amelyek a dokumentumban felsorolt kockázati tényezők és fenyegetések megelőzését hivatottak szolgálni.

Az „irredentizmusra” történő utalás az erdélyi magyarság számára sötét, már rég túllépettnek hitt idők emlékét idézi fel. Tény azonban, hogy a legfelső román vezetés szemében a romániai magyar közösség puszta léte is kockázati tényezőt képez, másképpen nehéz lenne megmagyarázni, hogy a román titkosszolgálatok miért tartják fent mindmáig az úgynevezett irredenta osztályaikat, amelyek felszámolását a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) már számtalanszor követelte, s amelyek – a kommunista időszakból átörökölten – ma is megfigyelés alatt tartják a magyar értelmiséget, a magyar polgárokat és nemkülönben a magyarság intézményeit.

A román elemzőket elsősorban a sajtó kockázati tényezőként történő feltüntetése döbbentette meg. Valeriu Turcan elnöki szóvivő azzal magyarázta a szöveget, hogy Romániában az elmúlt időszakban elterjedt a „különböző médiatrösztök” által folytatott, állami intézmények lejáratására irányuló sajtókampányok gyakorlata, ami szerinte mindenképpen veszélyforrást jelent a nemzetbiztonságra. A sajtó jelentős része azonban mindebben csupán az államfő újabb támadását véli felfedezni a nézeteivel szemben álló, vezetési stílusát bíráló médiaintézmények ellen. A média kockázati tényezőként történő feltüntetése ellen romániai sajtószervezetek is tiltakoztak.

A sajtó ellen a héten nem ez volt az egyetlen támadás. A kormány szintén szerdán döntött arról, hogy növeli a médiaintézmények által kifizetett szerzői jogok adóját, és azokat is kötelező módon tb-hozzájárulás alá vonja, ami sok romániai intézményt létezésében fenyeget.

Július 11-én nagy ünnepségre készül az erdôszengyeli ortodox egyház. Az emlékmû – letakart felirattal – már áll. Az ortodox egyház honlapján az esemény ismertetôjében ez olvasható: az 1848-49-es forradalomban a településen kivégzett 100 román vértanúnak kívánnak emléket állítani. Az eseménynek olyan jeles meghívottja is lesz, mint Andrei gyulafehérvári érsek, aki egyben megáldja a felújított ortodox templomot.

Elektronikus történelem-hamisítás – tévedésbôl?

A hír megdöbbentette Nagyernye község magyar lakosságát, elektronikus úton körleveleket küldtek szét, amely a Népújsághoz is eljutott, hogy a közvélemény idôben tudomást szerezzen az ortodox egyház szándékáról. A nagy esemény kapcsán történelemhez értô “írástudók” kutakodni kezdtek, de sehol sem bukkantak olyan emlékre, amelybôl kiderülne, hogy Erdôszengyelen végigsepert volna az 1848-49 as forradalom, sôt még csak a szele sem érintette meg. A faluban a román lakosság körében még csak szóbeszéd szintjén sem emlegetnek vérengzô atrocitásokat. A csíráját sem ôrzik ilyen tragikus eseményeknek. Az itt lakók emberemlékezet óta békességben éltek és élnek együtt magyar sorstársaikkal.

Felmerült a gyanú, hogy a helybeli ortodox egyház lelkésze, az emlékmû értelmi szerzôje óriási tévedésbe esett, amit honlapján (www.parohia-sangeru-de-padure.ro) közzé is tett. Miben áll a románmészárlásra vonatkozó nagy tévedés? Abban, hogy Mihai Dumitrescu tiszteletes (felvételünkön) több ízben és következetesen összetéveszt két Maros megyei települést. Nevezetesen a Sáromberke melletti Erdôszengyelt a Mezôbodon közeli Mezôszengyellel. Az erdôszengyeli ortodox egyház honlapján a Mezôszengyelre vonatkozó adatokat tüntették fel. Így kerülhetett fel az elsô okiratos említésre való hivatkozás, de az oktatásra vonatkozó statisztika is. Ezt bárki ellenôrizhette, vagy ellenôrizheti, ha idôközben nem törlik le.

Csodák csodája: a mezôszengyeliek egy másik lapján (www.ecomunitate.ro) utalás történik egy 1848- 49-es incidensre, amelyben száznál is többen életüket vesztették. Azonban itt nem mondják ki, hogy ezek az áldozatok román nemzetiségûek lettek volna.

Jánosi Ferenc, Nagyernye polgármestere is tudott arról, hogy emlékmûvet készít állítani az ortodox egyház. – Kimentem a helyszínre, beszéltem a lelkésszel, s mondtam, történészekkel bizonyítsák, hogy itt mészárlás történt. Mi nem kellett engedélyt adjunk, mert nem közterületen, hanem az egyház területén állították fel az emlékmûvet – mondta a polgármester.

Erdôszengyelen nem volt semmilyen mészárlás

A Népújság szerkesztôségében is gyanút keltett az erdôszengyeli tiszteletes faluja, közössége és nemzete iránti “buzgólkodása”, vette a fáradságot, s utánanézett, milyen történelmi tények állnak a szándék mögött. Spielmann Mihály történészt kérdeztük meg, van-e tudomása az erdôszengyeli mészárlásról?

– Sok a téveszme az 1848-49-es forradalom kapcsán. Káros ezeket népszerûsíteni. A hitelesség kedvéért Peter Moldovan 2008-ban Kolozsváron kiadott Béke és háború (Pace si razboi), román nyelvû, hitelesnek tekinthetô kötetét átböngészve, szó sem esik erdôszengyeli mészárlásról. Viszont a mezôszengyelirôl igen. A 317. oldalon

olvasható, hogy 1849. január 25-én két gyalogos kompánia és lovas sereg, önkéntes vadászszázadok körbefogták, bekerítették Mezôszengyelt, több román lakost agyonlôttek, azokat, akik szökni próbáltak, illetve olyanokat, akik a megye területén raboltak. Júniusban Bem generális elrendelte a Szabó Lajos parancsnok vezette vadászcsapat letartóztatását, megbüntetését és feloszlatását. A szerzô nem említi az áldozatok számát. Több áldozatról beszél, de nem százról. Ha lett volna erdôszengyeli mészárlás, akkor ez nem marad nyomtalanul, száz ember halálán nem siklik át a történelem. A két falut összetévesztették – mondta Spielmann Mihály, aki hozzátette, hogy veszélyes úgy emlékezni és emléket állítani, hogy azelôtt nem tájékozódnak, s alaptalanul mindenki mindenkit megvádol. Mi lenne, ha Marosjárában is emléket állítanának, ugyanis itt a falu magyar lakosságának felét kiirtották?!

Elnézést, Népújság, tévedtünk!

Tegnap nem találtuk Dumitrescu tiszteletest az erdôszengyeli parókián. Azonban a román vértanúknak szánt emlékmû létérôl megbizonyosodhattunk. A lelkésszel Marosvásárhelyen találkoztunk, aki azzal kezdte, hogy nem szeretne etnikai feszültséget kelteni, de az áldozatokról, a mártírokról illik megemlékezni. Tudja, hogy rossz szájak lázítani próbálnak, de a két etnikum jól megvan egymással a faluban, s nem szeretné, ha gesztusukat provokációként értelmeznék.

Megkérdeztük tôle: szándékának milyen történelmi megalapozottsága van? Elmondta, hogy Mircea Pacuraru szebeni történészprofesszor munkáját és a falu monográfiáját vette alapul, és úgy érezte, kötelessége a száz mártírnak emléket állítani. Tájékoztattuk, hogy tévedés történhetett, ugyanis történészek segítségét kértük, nézzenek utána, hogy Erdôszengyelen 161 évvel történt-e vérengzés.

A lelkész nem hitt érvelésünknek, erôsítette, lehet bármilyen véleményünk, ô a sajátját tartja igaznak. Feltettük a kérdést, utánanézett-e az egyházi anyakönyvben, levéltárakban, hány ortodox hunyt el 1849-ben a faluban, hiszen lehet, hogy a román lakosság száma el sem érte a százat. Megszámolta-e a síremlékeket? Megkérdezte-e az embereket, hogy hány családban emlékeznek áldozatokra, mert ahol vérengzés volt, ott a felmenôk elbeszéléseibôl tudnak a faluban.

– Igazság csak egy van – mondtuk a lelkésznek. – Nézzen utána!

Kis idô múlva megcsörrent a telefon, Dumitrescu tiszteletes szólt bele: – Népújság? Elnézést kérünk! Tévedés volt! Önöknek van igazuk!

Az ünnepséget Erdôszengyelen megtartják, az érsek felszenteli az ortodox templomot. Az emlékmûvet – ami a kerítésen kívül van – nem bontják le, csak a feliratát módosítják. A nemzet hôsei emlékére.

Mezey Sarolta

(MTI) – Alig több mint egy év után ismét meggyalázták a vereckei honfoglalási emlékmûvet – adta hírül hétvégi számában az Ungváron megjelenô Kárpáti Igaz Szó címû lap.

Az újság beszámolója szerint az esetet a múlt vasárnap fedezte fel egy kárpátaljai magyar idegenvezetô, aki egy mosonmagyaróvári turistacsoporttal kereste fel a honfoglalási emlékmûvet. Mint a lapnak elmondta, a vandál cselekedet elkövetôi gázolajjal öntötték le az emlékmûvet, és meggyújtották. A lángokban elégtek a koszorúk, az oltárkô egyik oldalán lévô kereszt pedig valósággal szétporladt, s az egész emlékmû alsó részét korom fedte – olvasható a beszámolóban, amely szerint a gyújtogatás elôtt az emlékmûvet valamilyen eszközzel megpróbálták szétverni.